A Pórul járt tizedes nyíltan-bújtatottan illúzióromboló film. Gázleolvasó, pincér, öreg földműves – és egy feltehetően jobb társadalmi környezetből való tizedes tragikomikus kalandjai a német hadifogságban. A tizedes végig ingadozik a túlélés és a hazafias szökés lehetőségei között. Nála aztán a szökés már öncél lesz, élet-halál sport, mákony. Társai a maguk módján szintén ezt a dilemmát élik. A második világháború latrina-szemszögből. London bombázása fogorvosi székből (a lógós hősök állandóan fogorvoshoz járnak, hogy közben csencseljenek és szökést készítsenek elő. Gyökérkezeléses üvöltésük és fájdalmaik képére Renoir eredeti híradókat vág be London égéséről). A fogolytáborban alagutat vagy emésztőgödröt vagy lövészárkot ásnak, és maguk sem tudják, balekok, vagy hősi hadifoglyok. Latrinaásás közben a párizsi metróalagutat dicséri egy dadogó metróalkalmazott. „Éljen a Francia Gázművek” – idétlenkedik a másik. Nem csak a tizedes jár itt pórul, de a hazafiságot kigúnyoló, s a németek szolgalelkű csicskásaként boldoguló szemüveges gázóra-leolvasó is. Komikus figurának hisszük, de olyan bizonytalan, hogy egyre érdekesebb, és elbizonytalanodunk, nevessünk-e. Aztán teátrálisan a halálba szökik