A film elején egészen közelről megismerkedhetünk az éppen Caplongue városkába igyekvő fővárosi focicsapattal , köztük a régebben náluk játszó Sam Lorittal (aki a párizsi dezertálása miatt jelenleg közellenségnek számít odahaza), illetve a feltörekvő ifjú titánnal, Idriss Diago-val -, pár elég balfék rajongóval, meg egy totálisan béna riportercsajjal. Na, és kit hagytam ki? Ja, persze, megvan: az ellenfél csapatkapitányát, akit orvos apja volt olyan szíves, feltunnigolt egy ismeretlen szerrel, amitől az fékezhetetlen vadállattá változott, és minden útjába kerülő embert kinyír. Így már akkor teljes a kép. Az amúgy is népszerűtlen Lorit nem sokkal a kezdés után szabálytalanság áldozata lesz, majd miután piros lapot kap, még grátiszként lefejeli a bírót, ami ugye nem éppen sportszerű. De legalább nincs a pályán, amikor az ellenfél bezombult játékosa odaér, és fehér habbal lehányja a játékosokat, akik szintén őrjöngő zombivá változnak. És hogy mindez még egy fokkal szórakoztatóbb legyen, a szurkolók által a pályára bedobált tűzijátékok füstjétől semmit sem látni. Így például azt sem, hogy a játékosok hogy fertőzik tovább a közönséget, míg mindenkiből brutálisan őrjöngő fenevad nem válik. Eközben Lorit és egy nőnemű rajongója, valamint a béna riportercsaj a közeli kocsmába zárkózva próbálják túlélni a nem mindennapi eseményeket.