Egy látványos történelmi film mindig szívesen látott alkotás. Pláne, ha nem akarják telepakolni a mának szóló utalásokkal, hanem a megszokott, ám korántsem unalmas módon színpompás jelmezekkel, korhű tárgyakkal és a régi idők embereit idéző viselkedésekkel örvendeztetik meg a nagyérdeműt. Ha pedig még a tényekhez is ragaszkodnak, vagy csupán enyhén módosítva tálalják a nézőnek, már kész öröm. A koreai filmesek ezúttal pont így jártak el. 1597 augusztusa. Japán második - ezúttal nagyszabású - kísérlete koreai félsziget meghódítására. Szárazföldön ellenállhatatlanul törnek előre. A számukra korábban sok gondot okozó csószoni flotta a megsemmisülés szélére jutott. Mindössze egy tucat hajójuk maradt, míg ők több mint háromszáz hadihajót képesek kiállítani. Úgy tűnik, senki nem fogja feltartóztatni az inváziót. A saját uralkodója által meggyötört I Szunshin koreai admirális nem így gondolja. A megvert flottájuk maradékával akar harcba szállni az elsöprőnek látszó túlerővel szemben. Nehéz dolga van, mert a saját fásult katonái nem bíznak a sikerben. Ő mégis töretlenül halad a célja felé, hiszen tisztában van vele, a kudarca a fővárosuk vesztét jelenti. Mindazonáltal nem rohan fejetlenül az ütközetbe, hanem nagyon gondosan választja ki a színhelyét. Ám él a kérdés, hogy vajon a hazai vizek ismerete, a kiváló taktika és az elszántság képes lehet-e ellensúlyozni a japánok nyomasztó fölényét.