A kortárs európai filmgyártás egyik legambiciózusabb vállalkozását jelentette Nicolas Winding Refn Pusher-trilógája, amely 1996-ban indult, majd a 2004-es folytatás után tavaly lett kerek. A koppenhágai alvilág legmélyebb bugyraiban játszódó széria megfordítja a szokásos sorozatlogikát: minden egyes része érzelmileg egyre összetettebbé válik. A trilógia nyilvánvalói előképei Scorsese Aljas utcák című drámája és Coppola Keresztapa-sagája, de felépítésmódjában felfedezhetők Shakespeare királydrámáinak halvány nyomai is. Ezek a filmek egy olyan világban játszódnak, ahol mindent a fogyasztás irányít, és a pénz jelenti az egyetlen értékrendet, amely csupán a legalapvetőbb emberi vágyak megnyilvánulására ad lehetőséget. Családi érzések, részvét, hűség és empátia jobbára ismeretlen fogalmak itt csupán az árulás és a bosszú vezérli az emberi cselekedeteket.