A Peleskei nótárius a magyar humor egyik hagyományossá vált tipikus alakja, melyet Gvadányi József gróf teremtett meg az 1790. megjelent szatirikus verses elbeszélésében. A nótárius az ősi erkölcsökhöz ragaszkodó, szűk látókörű, a világtól kissé elmaradt, de egészséges észjárású és romlatlan falusi magyar ember képviselője, aki a fővárosi élet modern viszonyai közé jutva, szembeszáll az ő világnézetével ellenkező viszonyokkal, s ósdiságával egyrészt kissé komikussá lesz, de másrészt rokonszenvessé is, amikor a művelődéssel könnyen velejáró idegenszerűséget és léhaságot korholja a korabeli Magyarországon. Gvadányi műve után készült Gaál József azonos című bohózata 1838-ban, mely mindeddig legjobb és legnépszerűbb bohózatunk.