A morbid nyúljelmezes fickó másodjára kezdi el darabolni a redneck világ közepébe barangoló turistákat és kalandvágyókat, akiknek azonban sejtésük sincs arról, mekkora borzalmak várják őket. Az igazán kedvelhető bevezető képsorok után a jelenben találjuk magunkat, ahol is egy brutális mészárlással kezdődik Bunnyman második vérkorszaka: előbb gyerekeket farag szét, majd pár hancúrozó fiatalt kaszabol szét a sátrában. Az immár koszos ruhában ténykedő pszichopata első tíz perce kevés slasherhez fogható módon pörög, sajnos ez a lendület gyorsan alábbhagy és megjelenik a színen a sokkal kevésbé érdekes Joe, aki a torz lelkű láncfűrészes társa és közösen gyűjtik be a jobbára csak csajokból álló túrázó csoportokat (nem igazán értem, hogy lehet, hogy szinte kizárólag nők járnak arrafelé..). Közben több alkalommal bebizonyosodik, hogy az értelmi szerző a dohányrágó Joe, aki mentálisan is hatalmában tartja kissé ügyefogyott “barátunkat”. Közben pedig lányok jönnek és mennek (vagyis halnak), és a körforgás monotonitását hasonlóan monoton képsorokkal akarják megbontani, illetve különböző halálnemekkel.