Volt egyszer, nem is olyan régen egy Anasztázia nevű ifjú hercegnő, aki a pompás paloták és fényes estélyek varázslatos világában élt. 1916-ot írtak, s a legendás Romanov család a dinasztia uralkodásának háromszázadik évfordulóját ünnepelte. Az ünnepi esemény tiszteletére a cár nagyszabású fogadást rendezett, s a bál legfényesebb csillaga éppen Anasztázia volt. Az estélyen a hercegnő Párizsban élő nagyanyja, Mária is részt vett. Anasztázia kérlelte őt, hogy ne utazzon vissza Franciaországba, maradjon a családdal. Mária, hogy megvigasztalja unokáját, megajándékozta őt egy zenélő dobozzal, amely kettejük titkát, közösen énekelt altatódalukat játszotta. A dobozka kulcsára vésett felirat azt ígérte, hogy Anasztázia és nagyanyja hamarosan találkoznak Párizsban. A cári palota fölött azonban sötét felhők gyülekeztek. A száműzetéséből Szentpétervárra visszatért Raszputyin bosszút forralt. Gyűlölettől megmérgezett lelkét eladta a sötétség erőinek, s cserébe hatalmat kapott rá, hogy elátkozza a cári famíliát. Az országban nemsokára kitört a forradalom, és pusztító tüzének áldozatul estek a Romanov család tagjai is. Csak Anasztázia és nagyanyja menekültek meg - őket ugyanis egy Dimitrij nevű bátor konyhás fiú az utolsó pillanatban kiszöktette a palotából. A bosszúszomjas Raszputyin kis híján elfogta a menekülő hercegnőt, de terve kudarcot vallott, s ő maga belefulladt a Néva jeges vizébe. Ezen a tragikus eseményekkel terhes napon a balsors még egyszer beleszólt az utolsó Romanovok életébe. A vasútállomáson a tömeg elsodorta Anasztáziát nagyanyja mellől, s Mária örökre elveszítette unokáját. Így vette kezdetét a 20. század egyik legrejtélyesebb története...