Salvador Mallo filmrendező élete alkonyán visszatekint a maga mögött hagyott évekre. Gyermekkora a hatvanas években, családja kivándorlása egy jobb élet reményében és a letelepedés egy spanyol faluban, az első vágyakozások és az első már felnőttkori szerelem a pezsgő Madridban a nyolcvanas években, a szakítás fájdalma, miközben továbbra is szétfeszítik a heves érzelmek, ahogy az írást kezdi el alkalmazni terápiaként, hogy felejtsen, ahogy felfedezi a mozi varázsát, és az üresség, az a végtelen üresség, amely meggátolja, hogy továbbra is filmeket készítsen. A “Fájdalom és dicsőség” az alkotásról szól, hogy milyen nehéz is elválasztani azt a magánélettől, s a szenvedélyről, amely értelmet ad az életnek és reményt. Salvador rádöbben, hogy égető szüksége van rá, hogy felidézze a múltját és ebben az elbeszélésben találja meg a megváltást.