Katharina von Bora (Bóra Katalin) 1499-ben elszegényedett nemes leányaként született. 1504-től a bencés kolostoriskolában Brehnában tanul és lakik. 1508-tól lakik a nimbscheni kolostorban, ahol 1515-ben fogadalmat tesz.Amikor Luther 1517. október 31-én tételeit kiszögezte a wittenbergi templom kapujára, Katharina apácaként nevelkedett a nimbscheni kolostorban. Luther Ágoston-rendi szerzetes volt, és talán eszébe sem jutott, hogy neki egyszer felesége lesz. Luther Márton regényes módon szerzett magának társat. Az eredetileg apácának készülő Katharina von Borát szabályosan kimenekítette a nimbscheni kolostorból. A gondolat, hogy a világban, asszonyként és feleségként is lehet Istennek tetsző életet élni, annyira felkavarta az apácákat, hogy Katharina vezetésével kilencen úgy döntöttek, kilépnek a rendből. Mivel kérelmüket a rendfőnök elutasította, Lutherhez fordultak segítségért. Luther felbérelte az öreg kocsist, Leonard Koppét, aki a kolostorba a heringet hordta, és 1523 nagypéntek éjszakáján az üres heringeshordókban kicsempészték Katharinát és rendtársait a kolostorból. Ezzel az akcióval Luther mintegy atyai felelősséget vállalt a volt apácákért, hiszen szüleikhez hazamenni nem tudtak. Luther, a tökéletes férj - nem így ismerjük a nagy reformátort. Katharina von Bora és Martin Luther 1525. június 13-án házasodnak össze. Az egykori apácából a 16. század egyik legismertebb női személyisége lesz. A nők és a férfiak egyformán értékesek - állítja Luther, és hirdeti az egész birodalomban. Katharina feleségként tekintélyes gazdasszonnyá és egyenjogú beszélgetőtárssá lép elő, amint azt Luther Budapesten őrzött 1542-es végrendelete is tanúsítja. Luther szívből szerette és tisztelte a feleségét, akit "Wittenberg hajnalcsillagának" nevezett. Katharina Luther 6 gyermeknek adott életet.