A film Nádas Péter író egyedülálló portréját mutatja be. A fegyelmezett és magába forduló férfi a film során olyan sorsdöntő életjelenségekről beszél, mint az ökológiai katasztrófa, az öngyilkosság, a szerelem és a kultúra, amelyek mindenki számára jelentőséggel bírnak.
A kísérő képi anyag asszociatív képeket ábrázol a bombayi tájról, az író lakóhelyéről, kertjéről, a szomszédos erdőről és az élővilágról, mindezt a New York-i művész, Laurie Anderson hipnotizáló avantgárd zenéjével kísérve.
A természet és az irodalmi műfajok elemeit vegyítő film egy különösen bizonytalan időszakban a kétségbeeséstől és agressziótól mentes, szemlélődő gondolkodó erőteljes üzenetét közvetíti.