A mozgókép iránti rajongás és a kisemberek iránti szeretet sugárzik Pietro Marcello Jack London-adaptációjából, a Martin Edenből, amely az archív felvételek kreatív használatával, a történelmi korszakok bátor keverésével helyenként egészen magával ragadó. Jack London legnépszerűbb regényei (pl. a frissen újra megfilmesített A vadon szava / The Call of the Wild) után, tehát befutott íróként írta meg 1909-ben a szegény matrózból sikeres íróvá váló, majd régi és új közegétől egyaránt elidegenedő, frusztrált és keserű Martin Eden önéletrajzi ihletésű történetét. Nem sokkal megjelenése után, 1914-ben már készült belőle némafilm Amerikában, aztán 1942-ben újabb játékfilm Glenn Forddal a főszerepben, ezután pedig főleg a tengeren túl volt népszerű: német, francia és orosz tévéfilmek is készültek a történetből. A friss olasz változat csak nagyvonalakban követi a regényt, Pietro Marcello és a forgatókönyvíró, az Ezüst Medve-díjas Maurizio Braucci (Gomorra, La paranza dei bambini) Nápolyba helyezték át a történetet, és a főszereplő nevén kívül minden mást olaszosítottak.