A mozi történelem egyik legérdekesebb alkotását a párizsi Theatre du Campagnol egyik színdarabja ihlette. A bál a francia történelem 50 évét mutatja be a tánc és a zene segítségével, szavak használata nélkül. A film helyszíne egy bálterem, ahol huszonnégy színész száznegyven különböző szerepet játszik el. Céljuk a történelmi események és szokások bemutatása a zene és a tánc stíluseszközével. Megismerhetjük a francia Népfront működésének idejét, a német-francia háborút, a megszállást, a felszabadítást, az amerikai kultúra hatását, az algériai háborút (1956), a rock'n'roll születését és az 1968-as diáklázadást. Táncos utazásunk 1983-ban fejeződik be. Az alkotók bemutatják a franciák mentalitásának változását és a különböző korszakok hangulatát. A sztereotípiákat humorral, néhol némi iróniával ötvözve szemléltették. Az idők változnak, a történelem már a múlté, de az emberek ugyanolyanok: hedonisták, egoisták, folyton keresik a szerencséjüket és életük párját. Scola a mozi történelmére is számos utalást tett, többek között Jean Gabin szerepeire. Annak ellenére, hogy A bál egy helyszínen játszódik, nem esik a színdarabok csapdájába. A film egyediségéhez nagymértékben hozzájárul Vladimir Cosma hanganyaga.
Ettore Scola filmje három Cézárt nyert, díjazták a Berlini Filmfesztiválon és Oscarra is jelölték.