Richard Linklater a Naplopók (SubUrbia, 1996) című filmjét, Eric Bogosin komor drámájának felhasználásával készítette.

A film főszereplői öt kisvárosi figura, akikhez esti látogatásra érkezik egy befutott rocksztár ismerősük. A tengő-lengő italozást megváltoztatja a találkozás, a meghasonlott, kiüresedett emberi kapcsolatok viszont tragédiába fordulnak. Linklater ismét verbális filmet forgat, karaktereivel ki is mondatja a kilátástalanságot. Az „El vagyok idegenedve”, „Úgysem változik semmi” mondatok sorra hangzanak el. A rendező azonban leszámol a grunge-világgal, az utolsó rockforradalom tagjai kényelembe és a menthetetlen ürességbe süllyednek. Linklater megtagadja a zenét, amelyről úgy véli, „eltávolodik az igazságtól”. A párkapcsolat sem jelent innen kiutat: Jeff (Giovanni Ribisi) passzív alakja az általa csak „Burger-manifesztumnak” emlegetett konformizmus ellen lázad viselkedésével, viszont barátnője, Soozie (Amie Carey) elhagyja, amikor rocksztár barátjuk ígéretekkel maga mellé csábítja. Jeff mindenben akar már hinni, ezért könnyen befolyásolhatóvá válik. A legnihilistább alak, az exkatona, rasszista Tim (Nicky Katt),aki teljes anarchiában akarja látni a világot. Pony (Jayce Bartok), a rocksztár az üzenet nélküli művész, míg Soozie a vágyakozó karrierista, aki csak menekülni akar az üresség elől...