Carlos Saura spanyol, olasz látványos, kosztümös filmjének középpontjában Lorenzo Da Ponte és Casanova áll.

A dráma a 18. században élt szövegíróról és poétáról, nevezetesen Lorenzo da Ponte librettistáról szól, aki Mozart utolsó operájának, a Don Giovanni írásánál és születésénél volt jelen. Carlos Saura életrajzi ihletettségű operafilmje Mozart operájának keletkezéstörténetét dolgozza fel, Lorenzo da Ponte szövegíró szemszögéből. A film az opera körüli fontosabb eseményeket és szereplőit mutatja be, a már említett Lorenzo da Ponte poéta életének viszonylatában. 1760-as években járunk, Velencében, s miután főhősünket, Lorenzot, a szerelmetes költőt száműzi a klérus szülővárosából, Bécsbe menekül, végtelen magányban és elkeseredettségben, ahol szerencséjére, nem kisebb nagysággal, mint Mozart-tal találkozik. Kettősük, nagyságuk és igaz barátságuk életre hívja az operairodalom egyik legnagyszerűbb darabját, a Don Giovanni-t.

Nem tudni, hogy a történet maga valóságos eseményeken alapul -e, vagy sem, de nem is ez a fontos. Mint új művészi megközelítés az operák világában, létjogosultsága van. Az opera szerelmesei másképpen tekintenek a filmvászonra, de ha egyszer megnézik, s felfedezik Vittorio Storaro, világhírű operatőr képeit és fényeit, az opera látványvilágát, s nem utolsósorban Carlos Saura, jeles és nemes spanyol filmes rendezését, óriási meglepetésben lesz része. Saura és Storaro kettőse az opera könnyedségének és drámaiságának keverékét fogja meg, rávilágítva Mozart életörömének és tragédiájának gyötrelmes és örökös küzdelmére. Saura és Storaro rendkívüli újítása, hogy a 18. századi témát modern köntösbe öltöztette, s ezért a film látványvilága egyszerűen lélegzetelállító.

Az Én, Don Giovanni című különös hangvételű játékfilm mindenkinek ajánlható, kiváltképp az opera kedvelőinek.