A “Cellamesék” egy antológiasorozat, amely a “104-es szoba” és a “9-es szám alatt” című sorozatokhoz hasonlóan egyetlen helyszínen játszódik, és minden epizódja egy különálló, egymástól független történet. A sorozat egyes epizódjai a történelem során bármikor játszódhatnak, egyetlen közös van bennük: ugyanabban a cellában és előterében történik mind.
Ezzel az eszközzel lehetőség adódik történeteket alkotni az ötvenes évek koncepciós pereiben elítéltekről, a 48-as forradalom idején bebörtönzött hazafiakról, a 90-es évek olajszőkítő gengsztereiről, vagy napjaink rossz társaságba keveredett suhancairól.
A történet szerint létezik Budán egy börtön, ami már a középkor óta áll. A Cellamesék azt a központi gondolatot követi, hogy „mi lenne, ha a falak mesélni tudnának”…

Az 1956-os forradalomban való részvételért halálraítélt mérnök lehetőséget kap, hogy büntetését életfogytiglanra mérsékelje. Ehhez azonban cellatársával együtt minden tudását a szovjet hadigépezet, valamint űrkutatás fejlesztésre kell fordítania. A szabotázs kísérletével kezdődő munkája akkor kezd komolyra fordulni, amikor érzi magán a megbecsülést, saját irodát kap, ahol a legfelsőbb vezetők is meglátogatják. Azonban ellenérzései, miszerint fogolyként az ellenségnek kénytelen dolgozni, nem csillapodnak, pláne miután egyik nap cellatársa nyom nélkül eltűnik.