Ross Poldark, visszatérve az amerikai függetlenségi háborúból arra érkezik haza, hogy az édesapja meghalt, és a menyasszonya, Elizabeth, aki halottnak hitte Rosst, éppen annak az unokatestvéréhez, Francis-hez készül feleségül menni. Az ember azt várná, a hősszerelmes katona biztos megzuhan, de nem, Ross Poldarkot nem ilyen fából faragták. Fut még pár kört Elizabeth körül, hogy megbizonyosodjon, hogy a lány valóban elszántan új vőlegényéhez ragaszkodik (pedig nem is, de ugye a női lélek rejtelmei…), aztán nem issza halálra magát, hanem nekiáll rendbe tenni a teljesen lepusztult atyai házat és az elkanászodott szolgálókat.
Fejébe veszi, hogy megnyitja a régi családi bányát, annak ellenére, hogy se pénze, se támogatója (mindkettőt szerez, mert ez egy ilyen főhős), és ettől még Charles nagybátyja (a csodálatos, a forgatás után elhunyt Warren Clarke alakítja) kecsegető ajánlata sem tudja eltéríteni, miszerint állja az egyetemi tanulmányait, ha eltávozik Londonba, vagy Oxfordba, vagy valahova, csak minél messzebb Francis-től és Elizabeth-től... Persze eközben zajlik az élet Cornwallban, Ross a munkára fordítja a figyelmét, megnyitja a bányát és keményen dolgozik a bányászai között a siker érdekében, de őt sem kerülheti a gyengéd érzelmek vihara.